Biciklizés közben (kicsit megpróbáltam írni, valós dolgok alapján)

Nagyon szeretek biciklizni. Ha valami gondom van, akkor biciklizni megyek. Mindenféle szép erdős helyekre járok, ahová el lehet jutni biciklivel.
Mostanában tele van a fejem mindenféle érzésekkel, nem tudom, hogy mi tévő legyek, mindenben bizonytalan leszek... Itt az  ideje, hogy elmenjek biciklizni. Ráülök és elindulok. A házunktól csak gurulok a főútig, a főúton az autók mellett megyek, amíg a város végéhez nem érek, ahol kezdődik a  bicikliút, a hegyek felé. A főúton figyelni kellett, de a nyugalmas bicikliúton este felé szinte senki sincsen, hát elkezdek relaxálni, de most valamiért nem megy. Eszembe jutnak a napi rossz dolgok, hogy valaki gúnyolt ma is... ne ne erre ne is gondoljak, mondom magamnak. Gondolataimat másra terelem, milyen jó film is a Száll a kakukk fészkére..., de nem jó hisz annak rossz a vége, nem akarok rosszabb kedvet. A Lostban miért épp Miles a kedvencem... de nem, nem akarok sorozatokon sem gondolkozni. Hirtelen majdnem neki megyek egy görkorcsolyázónak. Vissza röppenek a valóságba, de hirtelen megláttok egy trafikot. Ideges leszek, mire jó az ? Nem értem olyan hülyeség..... De nem, állj, nem akarok most ilyenen gondolkozni, lazítani jöttem ide. Persze, hogy a fülest otthon hagytam... de akkor is most zene sem kell. Nézem a szép hegyeket magam előtt. Nézem... csodálom... eszembe jut, milyen jó ezeken túrázni, a sok szép fa, a kövek, mindegyik egy külön csoda, de az a kő kimozdul, a fejemet eltalálja és elvérzek, amíg egy medve széttép... Mi??? Mi van velem ? Miért ez jut az eszembe ? Hát ha ilyen vagyok, hogy nem tudom lezárni az elmémet, akkor tanuljunk, egy fokkal jobb, mint a gondokon gondolkozni. A földrajzot, azt szeretem, az nem bánt engem, szóval ha sok a csapadék, akkor mállás van, folyóvízi erózió és felületi leöblítés. Ha szárazság, akkor aprózódás és defláció. Várjunk ez így van ? Nem tudom, nem jut az eszembe. Nem tudom mi van velem.
Ideges leszek, visszafordulok. Érzem, hogy annyira erősen tekerek, hogy már nagyon fáj és éget a combom. Ha már úgy is hazafelé tartok, akkor már hagyjam, hogy a gondolataim nyerjenek, hagyom, hogy jöjjön elő a mocsok, hagyom, hogy csak a rosszra koncentráljak, na most gyere felszínre rossz gondolat, már úgy is feladtam a nyugalmat, visszafordultam. És jönnek is. Kigúnyoltak suliba, 1 es lett a fizikám, pedig tanultam rá, nem is nézett rám a lány, pedig fb ígérgettet fűt fát, x,y-nak meg kellett volna mondanom a magamét, de inkább megdicsértem... A következő pillanatban, már az árokba voltam borulva, a meleg vért már éreztem, hogy folyik le a nyakamon és messziről hallottam a mentő szörnyű hangját, és elájultam.